2012. január 22., vasárnap

Hát ez is eljött: 2012


Nos, én igazából sosem értettem, hogy mit kell ünnepelni az új éven. Megint egy unalmas, semmitmondó, szenvedésekkel teli földi év, ráadásul egyre rosszabb és rosszabb lesz minden. Viszont ha azt ünnepeljük, hogy egy év véget ért, az már sokkal inkább érthető. De hát, mint tudjuk, az emberek olyan lények, akik megragadnak minden alkalmat egy kis mulatságra. Ha fúj a szél azért, ha esik, akkor azért, tavasz van, akkor azért, ha tél van, akkor azért, elő-utószilveszter, farsang... Szóval tényleg bármi jöhet, csak pia legyen és kaja. :) Most meg, a 2012-es évben különösen alkalmunk lesz a dinom-dánomra, hisz sokan hisznek benne, hogy ez az emberiség utolsó éve az anyagi világban, egészen pontosan december 21-én világvége lesz! Szóval már karácsonyunk sem lesz több!
Mint ismeretes, a maják által készített naptár ebben az időpontban ér véget, és ebből sokan arra következtetnek, hogy ennek egyetlen oka lehet. Vagyis azért nem írták tovább, mert nem volt miről írni.
Na ja. Tudjátok, hogy mi a valós indok? Nem, nem fogyott el a tinta, pláne, hogy kőtáblára vésték. Szóval, íme itt a maja naptár történetének hiteles krónikája:




Chibiri kőfaragó mester a Keselyűkarom szikla tövében éldegélt, messze a civilizációtól, a város zajától. Mindezt azért, hogy nyugodtan alkothasson. Bizony, tudományát, kézügyességének hírét messze vitte a szél, a birodalom minden szegletében ismerték a nevét. Kapott is megrendeléseket szép számmal, már hetek óta egy kőnaptáron dolgozott, melyet a rendkívül előkelő Kukulka család ifjú sarja kért tőle. A határidő szorította, mert a fiú nászajándéknak szánta a remekművet. Arra azonban mégsem számított, hogy megrendelője egy szép napon felkeresi őt szerény hajlékában. Hisz mindenki tudta, mennyire utálja, ha munka közben zavarják.
 - Kedves mester, hogy haladsz az ajándékommal, kész van már? - kérdezte a fiú, miközben szerényen ácsorgott Chibiri úr műhelyében.
 - Nem, nincs - válaszolta higgadtan a férfi. Akármilyen tehetséges volt és megbecsült művész, mégsem ripakodhatott rá egy nemes család fiára.
 - Oh... kár. Hát... Akkor csak megnézem. Hmmm...
 - Valami baj van? Nem tetszik?
 - De, tetszik, nagyon... Csak épp...
 - Csak mi?
 - Hát arra gondoltam, hogy ez egy meglehetősen nehéz tárgy lesz. A falra akasztanánk, a tűzhely fölé. Ha esetleg meg tudnád csinálni, hogy a szélein kis bemélyedések legyenek, ahol megfoghatnám... úgy könnyebben felakaszthatnám. Kedves Chibiri mester, meg tudnád csinálni?
 - No... hát végül is, miért ne... Igen, még le tudok szedni a széléből.
 - Hát ez nagyszerű, kedves mester, köszönöm! Majd meglátogatlak, ha erre járok!

A következő napon Chibiri mester nem akart hinni a szemének, mikor a házában ismét feltűnt tehetős megrendelője. A fiú ezzel kezdte:
 - Kész van már?
 - Nem, nincs. Ez nagy munka...
 - Oh, értem én... Látom, megcsináltad a bemélyedéseket, amit kértem.
 - Igen...
 - Nagyon jó... csak épp...
 - Csak mi???
 - Hát, nem értem, hogy mit keres egy lajhár ott a körön belül...
 - Az egy jaguár, nem lajhár!!!
 - Hát pedig lajhárnak tűnik... Ha esetleg szögletesebbre faragnád a pofáját és látszódna a farka... akkor elhinném, hogy jaguár. Kedves mester, ki tudnád még javítani?
 - Pfff... igen, ki...
 - Köszönöm, majd meglátogatlak...
 - Inkább ne...

Hihetetlen, de a következő napon is:
 - Kész van már?
 - Nem! Nincs kész!!!!!!!!!
 - Oh... De látom, kijavítottad, amit kértem.
 - Igen.
 - Most már jaguár!
 - Hála az isteneknek...
 - Nagyon szép, csak épp...
 - Hrrrrrrrrr... csak épp mi?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Kedves mester, kissé üresnek találom a belsejét, oda, a körön kívülre, meg tudnád csinálni, hogy kis virágokat faragsz?
 - Hrrrrrrrrrrrrrrrrrr...
 - Kérlek, kedves mester, úgy nagyon szép lenne!
 - Hhhhh... na jó. Igen, még meg tudom csinálni...
 - Ó, kedves mester, köszönöm, hamarosan meglátogatlak!

A következő napon:
 - Nem, nincs kész!
 - Oh, hát akkor már meg sem kérdezem... De látom, hogy megcsináltad a virágokat...
 - Igen.
 - Hmm... hát, szép, szép... csak...
 - Csak mi?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Én kis kerek virágokat szerettem volna, ezek meg olyanok, mint a fűszálak! Ki tudod javítani?!!
 - A büdös kurva életbe! Kifelé innen, takarodj! - Chibiri mester legurította a domborművet az állványról, majd ezzel a mozdulattal ki is lökte az udvarra.
 - Jujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj! - visította a fiú, akinek a kőnaptár szépen kivasalta a lábujjait. Ám nem volt ideje ezen rágódni, mert pillanatokon belül ő maga is házon kívül találta magát. - De... de még nincs kész!
 - Akkor majd te befejezed! - ordította a mester, és vörös fejjel bevágta az ajtót.


Hát íme a maja naptár hiteles története. :O
Azért kíváncsi leszek, történik-e valami december 21-én...



2012. január 15., vasárnap

Szolgalelkűek társadalma

Megint sikerült felbasznom az agyam, mikor láttam a Híradóban, hogy miként menetel Észak-Korea dicső nemzete újdonsült vezérének tiszteletére. Több ezer fős tömeg egyenruhában, elszánt ábrázattal, másodpercre pontos, mérnöki precizitással megszervezett menetelés, mintha nem is emberek lettek volna, hanem gépek. De az is vicces volt, mikor a meglettkorú férfiak, nők, katonák ott siránkoztak, bőgtek, ordítottak, hogy meghalt a "kedves vezér". Vicces? Inkább szánalmas... Egy gyerek nem hisztizik így, akitől elvették a lapátot, már csak az kellett volna, hogy a földhöz verjék magukat, bár lehet, hogy ez is megtörtént. Ezek a nyomorékok diktatúrában élnek, mindentől elzárják őket, ami egy kicsit is felnyitná a szemüket, átnevelőtáborokba, börtönbe hurcolják a fele lakosságot, a gyerekeik éheznek, miközben a diktátoruk királyokat megszégyenítő pompában él. És ennek ellenére megsiratják! És nem színészkednek, komolyan gondolják. Itt lett volna az idő, lehetőség egy jó kis forradalomra, de nekik jó így. Ezeknek már annyira kimosták az agyát, hogy nem is emberek, hanem gépek. Seggnyalógépek. Végül is, élhetnek így, ha nekik jó, csak rájuk kéne dobni valami biológiai fegyvert, amitől sterilek lesznek és nem szaporodnak tovább, mert jó volna, ha a gyerekeket kihagynák a baromságaikból. El nem tudom képzelni, hogy lehet így élni.
Most a legújabb, hogy a "kedves vezető" hulláját bebalzsamozták, és kiállították, amit bárki megtekinthet, persze csak azután, hogy egy mély főhajtás kíséretében tiszteleg előtte. Vajon belépőt is szednek?

"Itt látható Kim Dzsongil bebalzsamozott füle, ami azért nőtt ily nagyra, hogy meghallja szeretett népe sirálmait!"

"Itt látható Kim Dzsongil bebalzsamozott szája, ami azért nőtt ilyen nagyra, hogy az ország legeldugottabb részein is meghallják a "Kedves Vezető" szavait. Továbbá azért is, hogy a nép ellenségei rettegjenek borzalmas, diadalittas tigrisüvöltésétől!"

"És itt látható Kim Dzsongil bebalzsamozott pénisze, ami azért ilyen rövidke, mert a "Kedves Vezető" fáradhatatlanul munkálkodott, hogy erős és nagyszerű fiakat nemzzen az országnak!" /ami elkophat, az el is kopik, ugye.../

Szóval én olyan jó kis terrorista akciókat tudnék kieszelni. Na nem robbantásokat, inkább csak ilyen odaszúrós, megalázós, bosszantós apróságokat. A bajusz és ördögszarv a Vezető plakátjaira alap, ugye. De ezzel a múmiával is frankó dolgokat lehetne csinálni. Például marionett bábúként lelógatnám a múzeum karzatjáról, bikinibe öltöztetném, a seggébe meg feldugnék egy ananászt. Vagy egy Paris Hiltont. Aki látta a Sátánka, Pokoli poronty című filmet, az tudja, hogy mi ez a dolog az ananásszal. /a pokolban Hitlert azzal büntetik, hogy minden nap földugnak a hátsójába egy hatalmas ananászt./

De komolyabb vizekre evezve: Azon gondolkodtam, hogy talán mégsem volt olyan nagy baromság, amit Kertész Ákos mondott. Hogy bizonyos nemzetek genetikusan alattvalók. Persze, hogy bárki bármiféle is volna genetikusan, ez a nácik szava járása, de azért lehet benne valami. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az alattvalóság elég erősen benne lehet az ázsiai népekben. Japánok, kínaiak, mind ilyenek. Hajlonganak egymás előtt orrba-szájba, a tradícióik csak megnyomorítják az életüket, inkább összetörik kezüket-lábukat, csakhogy a főnök elégedett legyen és még gazdagabbra hízzon a munkájuk által. Nemrégiben hallottam egy olyan hírt, hogy valamelyik gyárukban sorban megölik magukat a munkások, mert már nem bírják elviselni az ottani monoton munkát. Nagyobb szégyen munka nélkül maradni, kevesebbet termelni, mint megölni valakit. Jelen esetben saját magát. Azt pedig, hogy lassan Kína bekebelezi az egész földet, nagyhatalom lesz, leszarom. Nekem ilyen áron nem kell jólét. Nekem csak a szabadságom kell és egy kunyhó a hegytetőn. Na jó, nem árt, ha van egy kis áram és internet! :)

A magyar helyzetre rákanyarodva: Az egész biztos, hogy bennünk megvannak az ázsiai gének. Közismert tény, hogy a mongolokhoz több közünk van genetikailag, mint a finnekhez. A finnekhez kb. ennyi közünk volt a honfoglalás előtt pár száz évvel:

"Én adok egy köcsögöt, te adsz prémet."
"Oksa!"

Szomorú, hogy az iskolákban még mindig ezt a "manysipanysi" baromságot, a finnugor nyelvcsaládot oktatják, pedig nagy hazugság. Szóval vannak bennünk ázsiai gének dögivel, ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy a magyarok java része hihetetlenül makacs, önfejű népség. A kalandozásaink alatt voltunk önmagunk, szabadok, függetlenek. Hogy az alattvalóság génje mégis megjelent bennünk, az szerintem az államalapítással kezdődött. Mikor is István behozta közénk a "szemforgató, hamis papokat." Na azok aztán elintéztek minket. Aki nem hódolt be, megölték és felnégyelték, az eredeti magyarságot elsöpörték a föld színéről. Ezért is nem értettem sosem, hogy a "nagy hazafiak" mi a fene ünnepelni valót találnak augusztus 20-án, illetőleg a szentkorona láttán. Örök rejtély. Na, ők a genetikusan alattvalók.


/Héj, maguk meg kicsodák és hogy jöttek be? Észak-koreai titkosrendőrség???????/


2012. január 11., szerda

Az utolsó ördögűzés

Ez egy film. Horror. Beszartam rajta. A röhögéstől... Vagy inkább kínomban? Hát igen, ha valaki jó filmet szeretne látni, akkor ezt messze kerülje el. Unalmas, semmitmondó, és bosszantó. Bár a Rítus sem volt épp tökéletes, de azért ennél fényévekkel jobbra sikeredett.
Nos, a történet elég egyszerű. Marcus atya régi ördögűző család sarja, felmenői még aktívan és igaz hittel űzték eme mesterséget, a modern kori ifjú titán azonban már cseppet sem követi a hagyományokat. Nem hisz sem istenben, sem ördögben, a démoni megszállottságban pedig pláne nem. Ennek ellenére aktív prédikátorként és ördögűzőként működik, ebből él, méghozzá nagyon szépen! Azt vallja, hogy bár démont nem űz, mégis segít a bajba jutott híveken, akik elhisznek neki mindent, következésképp azt is, hogy megszabadultak a vélt sátáni megszállottságtól. Azonban az ördögűzés egyre népszerűbb lesz, egyre többen hisznek benne, még maga a Vatikán is megsokszorozza "démonűző szakszervezetét". Ennek pedig egyenes következménye, hogy mind több páciens hal bele a különféle szertartásokba, köztük gyerekek is. Marcus atya megcsömörlik ettől, és elhatározza, hogy befejezi pályafutását. Annak érdekében, hogy leleplezze a csalókat, egy tévéstáb kíséretében elvállalja élete utolsó ördögűzését. Egy elhagyatott kis tanyára érve azonban tapasztalják, hogy itt bizony valami sokkalta bonyolultabb ügybe keverednek. Ezúttal a démon valódi!!!
A film amúgy a Paranormal Activity és Blair Witch nyomdokain halad, hisz itt is egy kézikamerás áldokumentumfilmet láthatunk. A formátum miatt azt hihetnénk, hogy egy kurvára fosatós filmet fogunk megnézni. Hát nem. Én a magam részéről nyugodtan majszoltam a kekszemet és forgattam a szemeimet, hogy ez mekkora marhaság már. Csak akkor kiáltottam fel, mikor a csaj agyonverte a macskát a kamerával: A KURVA ANYÁTOKAT!!! Ugyanis a kis Nellnek, a lánynak, akit megszállt a démon, az a szokása, hogy éjszakánként leöli a ház állatait. Ezen kívül előszeretettel fojtogatja a babáját a mosdóban, /mármint játékbabáját/ pszichopata képeket rajzol és furcsa rúnákat. Továbbá képes 360 fokban kicsavarni a nyakát, vagy csak 180-ban, nem tudom, minden esetre már láttunk ilyet. Érdekes dolog ez amúgy. Sosem értettem, hogy egy démonnak miért jó az, ha ropit hajtogat a megszállt testből... Ez a lány is lement hídba, de úgy, hogy a gerince kábé ötször eltört közben.
Héj, Mari, ne most pókhálózzá máá, baszki!!!
A plakát amúgy jól mutatja, hogy mennyire semmitmondó ez a film. Itt oldalt láthatjuk, hogy a megszállt lány fönt kuporog a plafon sarkában, kicsavarodott tagokkal, az ábrázata kb. olyan, mintha a Körből lépett volna elő. Ami külön érdekes, hogy ilyen jelenet nincs is a filmben! Illetőleg lehet, hogy van, csak épp a kekszemet kerestem közben... De nem hinném. Az ember ránéz erre a képre és azt mondja, hogy hú de jó, ez biztos valami ijesztgetős, véres horror, látnom kell! Vér az van mondjuk, de ijesztgetés nem nagyon.
Na és a végkifejlet... Az ilyen kamerás filmeknél már megszoktuk, hogy a szereplők meghalnak és a felvétel csak úgy hirtelenjében, a szerencse folytán nyilvánosságra kerül. Hát igen, a riporternőből gyújtost hasogatnak, az operatőrnek sarlóval lenyisszantják a fejét. Marcus atya pedig... nos, ő belezuhan a homályba. /tegnap előtt Gyűrűk urát néztem/. Szóval, hogy vele mi történik pontosan, az nem derül ki. A kis Nellt feldobják egy oltárra, megszüli a sátán fattyát, kibújik belőle valami piros kis izé, ami engem a South Park antikrisztusára emlékeztetett. Az újszülöttet a sátánimádó pap beledobja a tűzbe, ezzel felszabadítva, vagy valami ilyesmi. A nagy lángorkán közepette már látni az éledező démont, aki nem mást akar, mint a lányt. Mármint, a lelkét. Marcus atya, aki rádöbben, hogy küldetése van, hirtelenjében visszanyeri hitét és ordítva kirohan a bokorból. /Nem, nem szarni ment oda, elbújt./ Szóval ezt kiáltja: "Nem kapod meg a lelkét démon!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!" És keresztjével a kezében elnyeli a lángorkán.
Szóval ez a film talán jobban járt volna, ha azt a vonalat követi, ami végig motoszkál a néző fejében, nevezetesen, hogy itt valami rettenetes szörnyűség történt a családban, és a lány ettől kattant be. Maguknak a tévéseknek is eszébe ötlik, hogy minden bizonnyal az apa ejthette teherbe Nellt. A fickó amúgy is egy részeges, bigott keresztény, vagyis egy jó nagy faszkalap. De hát akkor már sokkal inkább pszichodráma lett volna a filmből.
Kár érte, mert nagyon fosatós filmet lehetett volna csinálni ördögűzős témából. Az ilyen kamerás formátumoknál ugyan tudja az ember, hogy nem igaz, de azért ott motoszkál benne, hogy mi van, ha mégis... Mi van, ha mégis vannak ilyen felvételek, mert egyébként tényleg vannak. Ha valaki rákeres a neten, az egyik lány ördögűzéséről fog találni néhány megrázó felvételt. Én nem néztem meg, csak mondták. Nem nézem meg, mert még a végén valami rossz történne. Mondjuk a csaj egyenes rám néz, mintha élő felvétel lenne, és arámiul ezt mondja nekem: TE VAGY A KIVÁLASZTOTT! Ahh, te jó ég, hogy is jutottam el idáig a filmtől? Na mindegy. Egyébként pár napja láttam egy másik videót a youtube-on, abban azt ecsetelték, hogy "biza közel már a végítélet napja, és eljő az Antikrisztus!" És szépen be is mutatta, hogy milyen ember lesz az antikrisztus maneifesztációja, a következő tulajdonságokkal bír majd:

-Zsidó lesz. /igen, ezeknek az elméleteknek általában van egy antiszemita felhangja is sajnos./
-Kiváló üzleti érzékkel rendelkezik majd.
-Tökéletes katonai vezető, taktikus lesz.
-Elképesztően magas intelligenciával rendelkezik majd 
-Népszerű politikus, karizmatikus vezető, jóképű fickó lesz.

Szóval, ezen tulajdonságokat tekintve, biztos nem én vagyok! :O
És ha már világvége... na, ezt inkább egy másik bejegyzésben.
Vissza a filmhez: remélem, hogy ez már valóban az utolsó ördögűzés volt, mert marha uncsi...

2012. január 1., vasárnap

Folytatódik az Aranymosás

Elkezdődött az Aranymosás második fordulója, örülök neki, hogy még nem estem ki a rostán. Úgy tűnik, hogy a már meglévő sorrendben történik a regényrészletek publikálása, így kint is van az Angyal második részlete:

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/andrew-lucas-mcilroy-arnybol-az-angyal-%E2%80%93-2-resz-2087.html

Olvassátok, csillagozzátok, kommenteljétek belátásotok szerint!