Hát ez is eljött: 2012

Nos, én igazából sosem értettem, hogy mit kell ünnepelni az új éven. Megint egy unalmas, semmitmondó, szenvedésekkel teli földi év, ráadásul egyre rosszabb és rosszabb lesz minden. Viszont ha azt ünnepeljük, hogy egy év véget ért, az már sokkal inkább érthető. De hát, mint tudjuk, az emberek olyan lények, akik megragadnak minden alkalmat egy kis mulatságra. Ha fúj a szél azért, ha esik, akkor azért, tavasz van, akkor azért, ha tél van, akkor azért, elő-utószilveszter, farsang... Szóval tényleg bármi jöhet, csak pia legyen és kaja. :) Most meg, a 2012-es évben különösen alkalmunk lesz a dinom-dánomra, hisz sokan hisznek benne, hogy ez az emberiség utolsó éve az anyagi világban, egészen pontosan december 21-én világvége lesz! Szóval már karácsonyunk sem lesz több!
Mint ismeretes, a maják által készített naptár ebben az időpontban ér véget, és ebből sokan arra következtetnek, hogy ennek egyetlen oka lehet. Vagyis azért nem írták tovább, mert nem volt miről írni.
Na ja. Tudjátok, hogy mi a valós indok? Nem, nem fogyott el a tinta, pláne, hogy kőtáblára vésték. Szóval, íme itt a maja naptár történetének hiteles krónikája:




Chibiri kőfaragó mester a Keselyűkarom szikla tövében éldegélt, messze a civilizációtól, a város zajától. Mindezt azért, hogy nyugodtan alkothasson. Bizony, tudományát, kézügyességének hírét messze vitte a szél, a birodalom minden szegletében ismerték a nevét. Kapott is megrendeléseket szép számmal, már hetek óta egy kőnaptáron dolgozott, melyet a rendkívül előkelő Kukulka család ifjú sarja kért tőle. A határidő szorította, mert a fiú nászajándéknak szánta a remekművet. Arra azonban mégsem számított, hogy megrendelője egy szép napon felkeresi őt szerény hajlékában. Hisz mindenki tudta, mennyire utálja, ha munka közben zavarják.
 - Kedves mester, hogy haladsz az ajándékommal, kész van már? - kérdezte a fiú, miközben szerényen ácsorgott Chibiri úr műhelyében.
 - Nem, nincs - válaszolta higgadtan a férfi. Akármilyen tehetséges volt és megbecsült művész, mégsem ripakodhatott rá egy nemes család fiára.
 - Oh... kár. Hát... Akkor csak megnézem. Hmmm...
 - Valami baj van? Nem tetszik?
 - De, tetszik, nagyon... Csak épp...
 - Csak mi?
 - Hát arra gondoltam, hogy ez egy meglehetősen nehéz tárgy lesz. A falra akasztanánk, a tűzhely fölé. Ha esetleg meg tudnád csinálni, hogy a szélein kis bemélyedések legyenek, ahol megfoghatnám... úgy könnyebben felakaszthatnám. Kedves Chibiri mester, meg tudnád csinálni?
 - No... hát végül is, miért ne... Igen, még le tudok szedni a széléből.
 - Hát ez nagyszerű, kedves mester, köszönöm! Majd meglátogatlak, ha erre járok!

A következő napon Chibiri mester nem akart hinni a szemének, mikor a házában ismét feltűnt tehetős megrendelője. A fiú ezzel kezdte:
 - Kész van már?
 - Nem, nincs. Ez nagy munka...
 - Oh, értem én... Látom, megcsináltad a bemélyedéseket, amit kértem.
 - Igen...
 - Nagyon jó... csak épp...
 - Csak mi???
 - Hát, nem értem, hogy mit keres egy lajhár ott a körön belül...
 - Az egy jaguár, nem lajhár!!!
 - Hát pedig lajhárnak tűnik... Ha esetleg szögletesebbre faragnád a pofáját és látszódna a farka... akkor elhinném, hogy jaguár. Kedves mester, ki tudnád még javítani?
 - Pfff... igen, ki...
 - Köszönöm, majd meglátogatlak...
 - Inkább ne...

Hihetetlen, de a következő napon is:
 - Kész van már?
 - Nem! Nincs kész!!!!!!!!!
 - Oh... De látom, kijavítottad, amit kértem.
 - Igen.
 - Most már jaguár!
 - Hála az isteneknek...
 - Nagyon szép, csak épp...
 - Hrrrrrrrrr... csak épp mi?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Kedves mester, kissé üresnek találom a belsejét, oda, a körön kívülre, meg tudnád csinálni, hogy kis virágokat faragsz?
 - Hrrrrrrrrrrrrrrrrrr...
 - Kérlek, kedves mester, úgy nagyon szép lenne!
 - Hhhhh... na jó. Igen, még meg tudom csinálni...
 - Ó, kedves mester, köszönöm, hamarosan meglátogatlak!

A következő napon:
 - Nem, nincs kész!
 - Oh, hát akkor már meg sem kérdezem... De látom, hogy megcsináltad a virágokat...
 - Igen.
 - Hmm... hát, szép, szép... csak...
 - Csak mi?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Én kis kerek virágokat szerettem volna, ezek meg olyanok, mint a fűszálak! Ki tudod javítani?!!
 - A büdös kurva életbe! Kifelé innen, takarodj! - Chibiri mester legurította a domborművet az állványról, majd ezzel a mozdulattal ki is lökte az udvarra.
 - Jujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj! - visította a fiú, akinek a kőnaptár szépen kivasalta a lábujjait. Ám nem volt ideje ezen rágódni, mert pillanatokon belül ő maga is házon kívül találta magát. - De... de még nincs kész!
 - Akkor majd te befejezed! - ordította a mester, és vörös fejjel bevágta az ajtót.


Hát íme a maja naptár hiteles története. :O
Azért kíváncsi leszek, történik-e valami december 21-én...