Ma megint elkaptam egy rajzfilmet a tévében. Egész pontosan a Vukot. Hát mondanom sem kell, hogy ez a magyar rajzfilmgyártás legnagyobb alkotása. Sokszor vagyok úgy, hogy egy-egy sztorin elgondolkodom, ezt milyen jól meg lehetne csinálni abban a bizonyos holywood-i, jelen esetben disney stílusban. Hát a Vuk nem ilyen. Az úgy jó, ahogy van, azon nem segítene semmiféle "romantikus"fordulat, vagy esetlegesen valami egetrengető látványterv. A Vuk így tökéletes. Persze most is leragadtam a képernyő előtt. Egészen addig, míg el nem jött az a jelenet, mikor Karakot lelövik. Ennél a pontnál átkapcsoltam. /Az elejét meg nem láttam szerencsére./
Pár napja a Végtelen történet is volt, ott sajnos nem úsztam meg, mert pont akkor kapcsoltam be, mikor a ló elsüllyed a mocsárban. Hát kösz, tényleg kösz....
De visszatérve a Vukhoz. Valamit kifelejtettem innen oldalról, a WARNING részből. Egy emberfajt kihagytam, akiket szintén nem látok szívesen. Pontosabban, nem rekesztek ki senkit, olvashatnak, ha akarnak, de kb. kórházban fognak kikötni agyvérzés miatt. Ez a faj pedig nem más, mint a VADÁSZOK. Nagyon utálom őket, fúj...
Azokat, akik hivatásként választják a vadászatot erdészettel és hasonlókkal egybekötve, még elviselem valahogy. Elvégre ez egy munka. Valakinek meg kell csinálnia. Sajnos az ember áldatlan tevékenysége miatt már rég felborult az erdők egyensúlya, és néha bizony előfordul, hogy ezt az egyensúlyt helyre kell billenteni. Azon túl a hivatásos vadászok hasznos tevékenységet is folytatnak, mint például a vadak etetése télen, alkalom adtán fiatal állatokat mentenek meg a pusztulástól, stb. Ez számomra olyan munka, mint a henteseké, bölléreké. Valakinek sajnos meg kell csinálnia. És valamilyen szinten hálás lehetek nekik, hogy nem nekem kell például. Mivel sajnos nincs annyi akaraterőm, hogy vegetáriánus legyek, így valahonnan be kell szereznem a húsadagom, és szerencsés vagyok, hogy csak le kell emelnem a boltok polcairól. Így a lelkiismeretfurdalásomat is mélyre temethetem. Igen, a mai kor embere szerencsésnek érezheti magát, amiért nem kell az erőszak ilyen formájával közvetlenül érintkeznie. Szóval a vadász egy szakma, kell sajnos, belenyugszom, ettől függetlenül nem szívesen beszélnék ilyen emberekkel. Maradjanak távol tőlem.
Na de azok, akik csak hobbiból lövöldöznek! Hát ha lenne varászerőm és az átkaim beteljesülnének, akkor már mind az erdő mélyén feküdnének, holtan, az avar alatt, és kukacok lakmároznának a heréjükből. Oké, vannak női vadászok is, nekik meg... na ezt inkább hagyjuk! XD
Soha nem fogom megérteni, hogy valaki miért leli örömét abban, ha kiolthatja egy élőlény életét. Az ilyenek mind az emberiség szégyenei és igen súlyos komplexusok gyötörhetik őket. Komolyan mondom, ha egyszer gazdag leszek, létre hozok egy alapítvány, melynek keretin belül a vadászattal foglalkozó egyéneket befizetjük egy pénisznagyobbító műtétre! Mert ezeknek valószínűleg az a bajuk, hogy nem érzik elég férfinak magukat, és attól lesznek nagyfiúk, hogy puskával járják az erdőt és lőhetnek is vele. Ha nagyobb pöcsük lesz, akkor talán felhagynak a vadászattal, mert más területen is sikereket érhetnek el.
Persze az is előfordulhat, hogy egy vadásznak kellőképpen nagy a fütyköse. Ebben az esetben egyéb pszichológiai vizsgálatok szükségeltetnek, hogy kiderítsük az eltévelyedés okát, az alapítvány ezt is állni fogja! A háttérben minden bizonnyal rossz családi körülmények állhatnak, középpontban egy hatalmaskodó, "őrmester" típusú apafigurával.
Egyébként a komplexusokon túl van még egy ok, amiért a simabőrű vadászatra adja a fejét. Ez pedig a homosapiensek birtoklási vágya. Mióta lemásztunk a fáról, valami hihetetlen vágy él bennünk, hogy megszerezzünk olyan dolgokat, ami nem a miénk. Mivel kicsik voltunk, rondák, a szőrünk gyéren nőtt, irigyeltünk mindent és mindenkit. Az állatokat a szép bundájukért, agancsukért, agyarukért, a madarakat a tollukért, lepkéket, bogarakat, kígyókat a szépségükért. Meg akartuk hát szerezni őket. És ez az ösztön még mindig nem halt ki belőlünk. Gondoljunk csak bele, mi mindent gyűjtünk. És ezért milyen árat kell fizetnünk. Nekünk, vagy épp a természetnek.
Én a magam részéről kristályokat, köveket és kagylóhéjakat gyűjtök. Ártatlannak tűnik? Míg egy szép kristály "felnő", több százezer, több millió év is eltelhet. Jönnek az erre szakosodott barlangászok, a kis csákányukkal kibányásszák a kristályokat, összetörnek mindent maguk körül, a több százezer év munkájának annyi. A kristályok a piacra kerülnek, csak azért, hogy én megvehessem őket és kirakjam a polcomra.
De a kagylóknál még rosszabb a helyzet. Ebbe egyébként csak nem rég gondoltam bele. A világban irdatlan mennyiségű kagyló, csigahéjat hasznosítanak ilyen-olyan okból. Ezeket majd a tengerparton fogják összegyűjteni, üresen? Nagy lófaszt, kihalásszák a még élő állatokat, leszedik róluk a héjat aztán annyi, mennek a kukába.
Mikor a vadászok meglátnak egy-egy szarvast és a gyönyörű agancsukat, ez a homosapiens ösztön uralkodik el rajtuk. Hihetetlenül gusztustalannak tartom a falakra kitett trófeákat, a kitömött állatokat. Ezzel az erővel én meg zsugorított emberfejeket akaszthatnék ki a verandára, azon persze mindenki megbotránkozna.
Nem, a bélyeggyűjtés sem ártatlan dolog, mert azért meg fákat vágnak ki, szóval... :D
Egyébként a Stohl Andrást is azért utálom annyira, mert vadászik. Illetve vadászott, remélem nem kapja vissza az engedélyét. Mikor a drog, pia, nők már nem voltak elég neki, akkor vadászni kezdett, vagy épp fordítva, szóval szánalmas. Ráadásul képmutató is az ipse. Egy interjúban mesélte, hogy ő milyen érzelmes ember, és gyakorta elsírja magát, ha disney filmeket szinkronizál. Ja, elsírja magát a Bambin, aztán meg kimegy az erdőbe és saját kezűleg lelövi Bambi mamáját... szánalom.
Egy időben sokat jártam a zug.hu állatbarát oldalra. Na, hát ott volt egy TrueHunter nevű felhasználó, aki abban lelte örömét, ha gondolatait és tanácsait megoszthatta a többiekkel. Ezzel még nem is lett volna baj, csak épp elég fura értékrendet képviselt. Ilyen beszólásai voltak, hogy saját kezűleg lőné le a kutyáját, ha az megharapná a gyerekét. /én meg az ő gyerekét benyomnám a pszichiátriára, mert a kutyák 90%-ban akkor harapnak gyereket, ha az nyúzza őket. A maradék 10 %-ban pedig a felnőtt a hibás, aki rosszul nevelte fel a kutyát. Illetőleg mindig a felnőtt a hibás, mert a gyereket is ő nevelte./ Aztán ez a TrueHunter előszeretettel hangoztatta imádatát az erdő vadjai iránt, amit gyakorta úgy mutatott ki, hogy lelőtte őket. És az istennek nem tudtam neki elmagyarázni, hogy miért sértő egy állatbarát oldalon, ha ő a lelőtt rókája képét teszi ki avatarnak. Ja, a csávónak frankón egy lelőtt róka volt a képe. Mert hogy ő büszke rá, és tiszteletből tette ki. "-.-
Tényleg nagy az állatkert alacsony kerítéssel.
Pár napja a Végtelen történet is volt, ott sajnos nem úsztam meg, mert pont akkor kapcsoltam be, mikor a ló elsüllyed a mocsárban. Hát kösz, tényleg kösz....
De visszatérve a Vukhoz. Valamit kifelejtettem innen oldalról, a WARNING részből. Egy emberfajt kihagytam, akiket szintén nem látok szívesen. Pontosabban, nem rekesztek ki senkit, olvashatnak, ha akarnak, de kb. kórházban fognak kikötni agyvérzés miatt. Ez a faj pedig nem más, mint a VADÁSZOK. Nagyon utálom őket, fúj...
Azokat, akik hivatásként választják a vadászatot erdészettel és hasonlókkal egybekötve, még elviselem valahogy. Elvégre ez egy munka. Valakinek meg kell csinálnia. Sajnos az ember áldatlan tevékenysége miatt már rég felborult az erdők egyensúlya, és néha bizony előfordul, hogy ezt az egyensúlyt helyre kell billenteni. Azon túl a hivatásos vadászok hasznos tevékenységet is folytatnak, mint például a vadak etetése télen, alkalom adtán fiatal állatokat mentenek meg a pusztulástól, stb. Ez számomra olyan munka, mint a henteseké, bölléreké. Valakinek sajnos meg kell csinálnia. És valamilyen szinten hálás lehetek nekik, hogy nem nekem kell például. Mivel sajnos nincs annyi akaraterőm, hogy vegetáriánus legyek, így valahonnan be kell szereznem a húsadagom, és szerencsés vagyok, hogy csak le kell emelnem a boltok polcairól. Így a lelkiismeretfurdalásomat is mélyre temethetem. Igen, a mai kor embere szerencsésnek érezheti magát, amiért nem kell az erőszak ilyen formájával közvetlenül érintkeznie. Szóval a vadász egy szakma, kell sajnos, belenyugszom, ettől függetlenül nem szívesen beszélnék ilyen emberekkel. Maradjanak távol tőlem.
Na de azok, akik csak hobbiból lövöldöznek! Hát ha lenne varászerőm és az átkaim beteljesülnének, akkor már mind az erdő mélyén feküdnének, holtan, az avar alatt, és kukacok lakmároznának a heréjükből. Oké, vannak női vadászok is, nekik meg... na ezt inkább hagyjuk! XD
Soha nem fogom megérteni, hogy valaki miért leli örömét abban, ha kiolthatja egy élőlény életét. Az ilyenek mind az emberiség szégyenei és igen súlyos komplexusok gyötörhetik őket. Komolyan mondom, ha egyszer gazdag leszek, létre hozok egy alapítvány, melynek keretin belül a vadászattal foglalkozó egyéneket befizetjük egy pénisznagyobbító műtétre! Mert ezeknek valószínűleg az a bajuk, hogy nem érzik elég férfinak magukat, és attól lesznek nagyfiúk, hogy puskával járják az erdőt és lőhetnek is vele. Ha nagyobb pöcsük lesz, akkor talán felhagynak a vadászattal, mert más területen is sikereket érhetnek el.
Persze az is előfordulhat, hogy egy vadásznak kellőképpen nagy a fütyköse. Ebben az esetben egyéb pszichológiai vizsgálatok szükségeltetnek, hogy kiderítsük az eltévelyedés okát, az alapítvány ezt is állni fogja! A háttérben minden bizonnyal rossz családi körülmények állhatnak, középpontban egy hatalmaskodó, "őrmester" típusú apafigurával.
Egyébként a komplexusokon túl van még egy ok, amiért a simabőrű vadászatra adja a fejét. Ez pedig a homosapiensek birtoklási vágya. Mióta lemásztunk a fáról, valami hihetetlen vágy él bennünk, hogy megszerezzünk olyan dolgokat, ami nem a miénk. Mivel kicsik voltunk, rondák, a szőrünk gyéren nőtt, irigyeltünk mindent és mindenkit. Az állatokat a szép bundájukért, agancsukért, agyarukért, a madarakat a tollukért, lepkéket, bogarakat, kígyókat a szépségükért. Meg akartuk hát szerezni őket. És ez az ösztön még mindig nem halt ki belőlünk. Gondoljunk csak bele, mi mindent gyűjtünk. És ezért milyen árat kell fizetnünk. Nekünk, vagy épp a természetnek.
Én a magam részéről kristályokat, köveket és kagylóhéjakat gyűjtök. Ártatlannak tűnik? Míg egy szép kristály "felnő", több százezer, több millió év is eltelhet. Jönnek az erre szakosodott barlangászok, a kis csákányukkal kibányásszák a kristályokat, összetörnek mindent maguk körül, a több százezer év munkájának annyi. A kristályok a piacra kerülnek, csak azért, hogy én megvehessem őket és kirakjam a polcomra.
De a kagylóknál még rosszabb a helyzet. Ebbe egyébként csak nem rég gondoltam bele. A világban irdatlan mennyiségű kagyló, csigahéjat hasznosítanak ilyen-olyan okból. Ezeket majd a tengerparton fogják összegyűjteni, üresen? Nagy lófaszt, kihalásszák a még élő állatokat, leszedik róluk a héjat aztán annyi, mennek a kukába.
Mikor a vadászok meglátnak egy-egy szarvast és a gyönyörű agancsukat, ez a homosapiens ösztön uralkodik el rajtuk. Hihetetlenül gusztustalannak tartom a falakra kitett trófeákat, a kitömött állatokat. Ezzel az erővel én meg zsugorított emberfejeket akaszthatnék ki a verandára, azon persze mindenki megbotránkozna.
Nem, a bélyeggyűjtés sem ártatlan dolog, mert azért meg fákat vágnak ki, szóval... :D
Egyébként a Stohl Andrást is azért utálom annyira, mert vadászik. Illetve vadászott, remélem nem kapja vissza az engedélyét. Mikor a drog, pia, nők már nem voltak elég neki, akkor vadászni kezdett, vagy épp fordítva, szóval szánalmas. Ráadásul képmutató is az ipse. Egy interjúban mesélte, hogy ő milyen érzelmes ember, és gyakorta elsírja magát, ha disney filmeket szinkronizál. Ja, elsírja magát a Bambin, aztán meg kimegy az erdőbe és saját kezűleg lelövi Bambi mamáját... szánalom.
Egy időben sokat jártam a zug.hu állatbarát oldalra. Na, hát ott volt egy TrueHunter nevű felhasználó, aki abban lelte örömét, ha gondolatait és tanácsait megoszthatta a többiekkel. Ezzel még nem is lett volna baj, csak épp elég fura értékrendet képviselt. Ilyen beszólásai voltak, hogy saját kezűleg lőné le a kutyáját, ha az megharapná a gyerekét. /én meg az ő gyerekét benyomnám a pszichiátriára, mert a kutyák 90%-ban akkor harapnak gyereket, ha az nyúzza őket. A maradék 10 %-ban pedig a felnőtt a hibás, aki rosszul nevelte fel a kutyát. Illetőleg mindig a felnőtt a hibás, mert a gyereket is ő nevelte./ Aztán ez a TrueHunter előszeretettel hangoztatta imádatát az erdő vadjai iránt, amit gyakorta úgy mutatott ki, hogy lelőtte őket. És az istennek nem tudtam neki elmagyarázni, hogy miért sértő egy állatbarát oldalon, ha ő a lelőtt rókája képét teszi ki avatarnak. Ja, a csávónak frankón egy lelőtt róka volt a képe. Mert hogy ő büszke rá, és tiszteletből tette ki. "-.-
Tényleg nagy az állatkert alacsony kerítéssel.
Hát nem tudom, mostanában egyre kevésbé bírom a rajzfilmek érzelemvilágát. Komoly bajok lehetnek velem. Valamelyik este a ToyStory harmadik része ment a tévében, kis bugyuta film amúgy, bugyuta kis játékfigurákkal, de ha háromszor nem kezdtem el sírni, akkor egyszer sem. Egyszerűen olyan jeleneteket sorakoztat fel, hogy kénytelen vagyok eltiltani magam a meséktől. Nekem az összes mese korhatáros, olyan 30+ ... hát elegem van. :)
VálaszTörlésA végtelen történetre is emlékszem, pontosabban arra a jelenetre, azt hiszem a bánat mocsara volt, így aki szomorú azt elnyeli. Hát nem tetszett, szóval nálam a távirányító az egy gyakran működő eszköz, főleg az nagy piros gomb. A vadászattal és a felsőbbrendűségi komplexusos simabőrűekkel kapcsolatban pedig már kellőképp "kikáromkodtam" magam ... most inkább pihenek. :)
Mélységesen egyetértek mindennel, amit írtál! Én is láttam aznap a Vukot, na és amikor Karakot lelövik...hát igen. Attól én is kiakadtam, jött be Linda, én meg ott szipákolok, tök ciki volt, de szerencsére túl álmos volt ahhoz, hogy észrevegye. :DDD
VálaszTörlés