Mikor még jó Viktor atyánk nem szórta ránk áldását, és nem lehetett magánházaknál pálinkát főzni, nagyszüleim egy külön kódrendszert találtak ki, hogy miként emlegessék egymás és a család közt a nagy eseményt. És a végeredményt. Mivel az volt a mániájuk, hogy a szomszédok, ismerősök feljelentik őket, sőt, még a telefonba is lehallgatják őket, így a pálinka egyedülálló nevet kapott: bableves. Gyakorta főztek bablevest, mindenféle gyümölcsből, meggy, körte, barack stb. A minap, mikor meglátogattam őket, akkor is nagyban főzték a bablevest. :O Egyébként poén, mert az ebéd is bableves volt, mármint igazi bableves. A melléképületben pedig néztem nagypapám házi, összetákolt pálinka... izé, bablevesfőzdéjét... /csitt, a fináncok erre ólálkodnak, épp füvet nyírnak az ablak alatt!/, és nagyon érdekesnek találtam az egészet, mind a folyamatot, mind a végeredményt. Annak ellenére, hogy én amúgy nem vagyok érdekelt benne. A pálinkának olyan íze van, mint az arcszesznek, a bor savanyú, a sör keserű. Nem iszom semmit, legfeljebb az ilyen édes likőröket, mint csoki, tojás, meggylikőr, de hát ezeket is úgy, mintha megennék egy tábla csokit. Úgy vagyok vele, hogy minek innám azt, ami nem ízlik. Csak mert vagány dolog sört vedelni? "-.- Nem is voltam részeg soha, és szerintem nem is leszek. Bár azt mondják, hogy egy jó nagy bebaszás az hozzá tartozik az élettapasztalathoz. XD De kit érdekel?
Amúgy nagyszüleimnél általában jobban érzem magam, mint idehaza. Ott minden olyan nyugis. Nem kell pl. attól tartanom, hogy jobbról-balról a bezárt kutyák ugatását fogom hallani. Bár tegnap pont valami őrült a trombitáján gyakorolt!!! Hát nem volt egy élmény hallgatni... Bár nálunk meg a Klub Rádió üvöltött, lehet, hogy ezért büntettek minket.
Ja, és persze ott vannak a cicák is! A nyáron valami aljas szemétláda öt kiscicát hagyott a szomszéd, üres telken, a kicsik pedig szépen átvándoroltak a nagyszüleim portájára. Reggel ott találták őket a lépcső alatt, pontosabban először csak egyet, aztán szépen sorban jött elő a többi is, úgy, ahogy a 101 kiskutyában. Tiszta, jól táplált, egészséges cicák voltak, de még nagyon kicsik. Pár hetesek lehettek. Kis totyik. :O
Akkor még abban gondolkodtunk, hogy talán a menhelyen befogadják őket. De aztán ez valahogy elmaradt. Két cicát elvittek, de kiderült, hogy rossz helyre kerültek, nem gondoskodtak róluk, és a macsekok vissza is jöttek maguktól. Az idő telt, nagyszüleim pedig igen megszerették a kicsiket, most már nem válnának meg tőlük, pedig elég nehéz lesz két nyugdíjasnak eltartani öt macskát!
A cicák tényleg nagyon aranyosak, kedvesek, talán túl kedvesek is, nehogy ez legyen a vesztük. Van köztük egy, amelyik úgy néz ki, mint egy fajtiszta sziámi, az apjuk vagy az anyjuk fajtiszta lehetett. A kiscicáknak a puszta jelenléte is hihetetlenül megnyugtató, hát még mikor dorombolóversenyt rendeznek. Kész terápia.
Amúgy nagyszüleimnél általában jobban érzem magam, mint idehaza. Ott minden olyan nyugis. Nem kell pl. attól tartanom, hogy jobbról-balról a bezárt kutyák ugatását fogom hallani. Bár tegnap pont valami őrült a trombitáján gyakorolt!!! Hát nem volt egy élmény hallgatni... Bár nálunk meg a Klub Rádió üvöltött, lehet, hogy ezért büntettek minket.
Ja, és persze ott vannak a cicák is! A nyáron valami aljas szemétláda öt kiscicát hagyott a szomszéd, üres telken, a kicsik pedig szépen átvándoroltak a nagyszüleim portájára. Reggel ott találták őket a lépcső alatt, pontosabban először csak egyet, aztán szépen sorban jött elő a többi is, úgy, ahogy a 101 kiskutyában. Tiszta, jól táplált, egészséges cicák voltak, de még nagyon kicsik. Pár hetesek lehettek. Kis totyik. :O
Akkor még abban gondolkodtunk, hogy talán a menhelyen befogadják őket. De aztán ez valahogy elmaradt. Két cicát elvittek, de kiderült, hogy rossz helyre kerültek, nem gondoskodtak róluk, és a macsekok vissza is jöttek maguktól. Az idő telt, nagyszüleim pedig igen megszerették a kicsiket, most már nem válnának meg tőlük, pedig elég nehéz lesz két nyugdíjasnak eltartani öt macskát!
A cicák tényleg nagyon aranyosak, kedvesek, talán túl kedvesek is, nehogy ez legyen a vesztük. Van köztük egy, amelyik úgy néz ki, mint egy fajtiszta sziámi, az apjuk vagy az anyjuk fajtiszta lehetett. A kiscicáknak a puszta jelenléte is hihetetlenül megnyugtató, hát még mikor dorombolóversenyt rendeznek. Kész terápia.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése