Erről a Képíróról jutott eszembe:
Az tagadhatatlan tény, hogy egy náci párt ül a parlamentünkben. Az is tagadhatatlan, hogy a Rosszabbiknak kb. akkora a szája, mint a tehén valaga. Jó hasonlat, mert mindkettőből ugyanaz folyik: szar. A Fityisz is kellőképpen szélsőjobbos, a Szentköcsögök pedig alapból utálják a zsidókat mert: "Szemetek, megöltétek Jézust!!!"
Szóval ezen tények miatt nem csoda, ha egy náci háborús bűnös pere úgy végződik mifelénk, ahogy végződött. Ez az ország szégyene, a magyar bíróság szégyene. De ezen túl:
Miféle ember lehetett ez a Képíró? Számomra egyértelmű, hogy bűnös volt. Szinte a nullával egyenlő annak az esélye, hogy valaki ártatlan legyen, aki ezen korszakban tevékenykedett csendőrként, katonaként a németbarát országokban. Durva kijelentés, de talán még a HitlerJugendbe toborzott gyerekek is bűnösök valamilyen szinten, mert aktív részei voltak a gépezetnek. Mindenki bűnös, aki csak nézett és hallgatott, az is. Szóval eléggé lehetetlen, hogy ennek a Képírónak valóban semmi ne legyen a füle mögött. De ami a legmegdöbbentőbb ezzel az emberrel kapcsolatban: Már három lábbal a sírban volt, és még ekkor sem ismert be semmit. Más ember, ha haldoklik, tudja, hogy csak pár hete van hátra, igyekszik feloldozást nyerni. Nem érdekli sem a társadalom, sem a családja megvetése, ítélete, neki csupán az a fontos, hogy végre megszabaduljon a súlytól, ami a lelkét nyomja. Egy haldokló szavainál nincs igazabb. De ez az ember még ekkor sem beszélt. Foggal-körömmel ragaszkodott az igazához.
Hogy talán pont ez bizonyítaná az ártatlanságát? Nem, én azt vettem észre, hogy ezek az emberek úgy működnek, hogy még saját maguk elől is elzárják a múltjukat. Tökéletesen meggyőzik magukat, hogy ők valójában semmi rosszat nem tettek. Meggyőzik és el is hiszik. Hány olyan eset volt, mikor a jóságos, kiscicát simogató, kertben kapálgató idős bácsiról derült ki, hogy valójában náci háborús bűnös, akit már évtizedek óta keresnek a hatóságok. Ezek az emberek a saját múltjukat is elfeledték. Talán azért, mert olyan szörnyű dolgokat tettek és láttak, amit másképp nem tudtak volna feldolgozni. Most, a 21. századra talán végre kihalnak ezek a szörnyek.
Kihalnak... csak az a baj, hogy újak teremnek helyettük. Magyarország például épp kilábalt volna ebből, épp kihalt volna az a generáció, akik gyűlölködve emlegették fel a múltbéli eseményeket... És akkor jött egy Orbán Viktor nevezetű ember, aki újból kiengedte a szellemet a palackból. Mindezt önös érdekből, a hatalommániája miatt. Már épp kihalt volna az a generáció, és most új termett a helyébe. Ezt az országot újabb száz évre elintézték. Na, ez az igazán szíven szúrt ország. Bár a tökön szúrt jobb kifejezés.
Az tagadhatatlan tény, hogy egy náci párt ül a parlamentünkben. Az is tagadhatatlan, hogy a Rosszabbiknak kb. akkora a szája, mint a tehén valaga. Jó hasonlat, mert mindkettőből ugyanaz folyik: szar. A Fityisz is kellőképpen szélsőjobbos, a Szentköcsögök pedig alapból utálják a zsidókat mert: "Szemetek, megöltétek Jézust!!!"
Szóval ezen tények miatt nem csoda, ha egy náci háborús bűnös pere úgy végződik mifelénk, ahogy végződött. Ez az ország szégyene, a magyar bíróság szégyene. De ezen túl:
Miféle ember lehetett ez a Képíró? Számomra egyértelmű, hogy bűnös volt. Szinte a nullával egyenlő annak az esélye, hogy valaki ártatlan legyen, aki ezen korszakban tevékenykedett csendőrként, katonaként a németbarát országokban. Durva kijelentés, de talán még a HitlerJugendbe toborzott gyerekek is bűnösök valamilyen szinten, mert aktív részei voltak a gépezetnek. Mindenki bűnös, aki csak nézett és hallgatott, az is. Szóval eléggé lehetetlen, hogy ennek a Képírónak valóban semmi ne legyen a füle mögött. De ami a legmegdöbbentőbb ezzel az emberrel kapcsolatban: Már három lábbal a sírban volt, és még ekkor sem ismert be semmit. Más ember, ha haldoklik, tudja, hogy csak pár hete van hátra, igyekszik feloldozást nyerni. Nem érdekli sem a társadalom, sem a családja megvetése, ítélete, neki csupán az a fontos, hogy végre megszabaduljon a súlytól, ami a lelkét nyomja. Egy haldokló szavainál nincs igazabb. De ez az ember még ekkor sem beszélt. Foggal-körömmel ragaszkodott az igazához.
Hogy talán pont ez bizonyítaná az ártatlanságát? Nem, én azt vettem észre, hogy ezek az emberek úgy működnek, hogy még saját maguk elől is elzárják a múltjukat. Tökéletesen meggyőzik magukat, hogy ők valójában semmi rosszat nem tettek. Meggyőzik és el is hiszik. Hány olyan eset volt, mikor a jóságos, kiscicát simogató, kertben kapálgató idős bácsiról derült ki, hogy valójában náci háborús bűnös, akit már évtizedek óta keresnek a hatóságok. Ezek az emberek a saját múltjukat is elfeledték. Talán azért, mert olyan szörnyű dolgokat tettek és láttak, amit másképp nem tudtak volna feldolgozni. Most, a 21. századra talán végre kihalnak ezek a szörnyek.
Kihalnak... csak az a baj, hogy újak teremnek helyettük. Magyarország például épp kilábalt volna ebből, épp kihalt volna az a generáció, akik gyűlölködve emlegették fel a múltbéli eseményeket... És akkor jött egy Orbán Viktor nevezetű ember, aki újból kiengedte a szellemet a palackból. Mindezt önös érdekből, a hatalommániája miatt. Már épp kihalt volna az a generáció, és most új termett a helyébe. Ezt az országot újabb száz évre elintézték. Na, ez az igazán szíven szúrt ország. Bár a tökön szúrt jobb kifejezés.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése