Pomi, a Tarkabarka blog szerzője kilépett biztonságos zónájából és elkezdte bejegyzéseit a Kisalföld online-ra is felpakolgatni. Nem tudom, hogy ez milyen politikai irányultságú lap lehet, persze, hülyék mindenhol vannak. Lényeg, ami lényeg: Pomi legutolsó bejegyzése a Halloweenről szólt, egész pontosan arról, hogy ő mint magyar, hivatásos mesemondó, milyen történeteket fog válogatni amerikai útja alkalmával. Illetve halloween-i fellépései alkalmával. Ő most ugye odakint tanul az amerikánusoknál, így ezen ünnep igencsak testközeli számára. Hát mondanom sem kell, bejegyzésére jött is három komment rögvest, ezeket nagyjából így lehet összefoglalni:
"Fúj, halloween, az nem MAGYAR ünnep!" "Idehaza vannak szánalmas selejtek, akik megünneplik a Halloweent, a Hálaadást mikor fogják???" /megjegyzem, a magyar ember majd akkor fog Hálaadást ünnepelni, mikor Viktátorunk eltakarodik végre a picsába... Vagy olyasvalaki jön utána, aki még nála is rosszabb?/
A kommenteket nem idéztem szó szerint, /mert lusta vagyok visszamenni a honlapra/ kicsit sarkítottam is a dolgon, de ez volt az értelmük.
Annyira utálom az ilyen korlátolt embereket! Miért fáj az nekik, ha valaki esetlegesen érdeklődik az amerikai kultúra iránt, alkalmasint még az ünnepeiket is számon tartja?
Sokszor hallom ezt: Valentin nap, Halloween stb, csak arra jók, hogy a virágboltosok és ajándéktárgyárusok jól megszedjék magukat. Szerintem meg sokkal inkább irigység és vaskalaposság esete forog fent az ilyen megjegyzésekkel kapcsolatban.
A jó magyar ember sír-rí, fogat csikorgat Mindenszentekkor, mert azt úgy illik. Legyünk búval baszottak, mert az úgy jó, és ha egy nemzet ezt másként csinálja, akkor az selejt. Hogy mernek vidámak lenni, jelmezbe öltözni, bulizni stb? Az a jó, ahogy MI csináljuk.
Nem tudom, valahogy nekünk az összes ünnepünk ilyen! A lányokat nyakon öntik egy vödör vízzel Húsvétkor, mintha valami olyan szokás is lett volna, hogy vesszővel megcsapkodták őket. A Mikulás hagyományosan mit hoz a gyerekeknek? Virgácsot... Kösz. Persze, van csoki is meg minden, de azért a virgács szinte minden kis piros csomagban befigyel, mert szokás. Nyilvánvaló utalásként arra, hogy a rossz gyerekeket azzal kell elnáspángolni.
/Nekem a Mikulással kapcsolatban amúgy is nyomasztó érzéseim vannak. Ennek egy könyv az oka! Valami ilyesmi volt a címe, hogy a Nagy krampusz könyv... Vagy hasonló. Hát ez arról szólt, hogy kis ördögök leléptek a pokolból, hogy világot lássanak, de aztán a végén a Mikulás elkapta őket. A lábukat beleforrasztotta valami talapzatba és rabláncra fűzte őket, hogy ezután a szolgái legyenek. Meg mintha fel is darabolta volna őket... És ezek a krampuszok gyerekek voltak... Csak valami elmebeteg írhatta ezt a könyvet. /
Valahogy a Karácsonyunk is annyira sivár! Mifelénk pl szinte nem is látni, ha Karácsony van, elvétve akad egy-két lámpafüzér a portákon. Bezzeg Amerikában! Ha Karácsony van, akkor ott aztán tényleg belecsapnak a lecsóba. Olykor / na jó, sokszor!/ át is esnek a ló túloldalára, már ami a házak díszítését illeti, de legalább csinálnak valamit.
Nálunk meg... Tudjátok, vannak ezek a hagyományos, műgyertyás lámpasorok, amiket az ablakokba kell kitenni dísz gyanánt. Általában hét égő van benne. Na, hát erre egyszer a helyi plébános dühösen megjegyezte: "Legközelebb Dávid csillagot is tegyenek ki!" Mástól hallottam, de biztos így volt. Á, én nem járok ilyen helyekre! Nem is tudom, talán már egy villám is agyonsújtana, ha belépnék egy templom kapuján. XD
Vagy a kezem odaégne a kilincshez. De engem nem érdekel, úgyis újjászületek, bebebe! Megint.
Visszatérve Pomi blogjához. Hát természetesen nem bírtam ki, hogy az ostorommal oda ne csördítsek egyet a kommentelők közé. Mindig ezt csinálom. Nehogy már azt higgyék, mindenki úgy gondolkodik, ahogy ők. Van egy olyan érzésem, hogy Pomi nem köszönné meg ezt nekem, még akkor sem, ha tudná, hogy én voltam. /Na, akkor aztán végképp nem köszönné meg!!!/ Szóval lehetséges, hogy elindítottam egy kis flame áradatot arrafelé. De amit ott írtam, továbbra is fenntartom: A mesemondás szakirány egyik sarkaltos pontja, sőt, célja, más kultúrák megismerése, megismertetése az emberekkel. Különféle népek ünnepeit összehasonlítgatni teljesen felesleges, egyiket elítélni a másikkal szemben pedig egyenesen ostobaság. Le kéne már szoknunk arról, hogy rögtön beleköpünk a levesbe, ha olyasmit látunk meg benne, amit nem ismerünk. Le kéne szoknunk erről a fene nagy magyarkodásról, mert egyáltalán nem biztos, hogy mi csináljuk jól. Sőt, ahogy jelenleg állunk, egész biztos, hogy nem csináljuk jól. Kedvenc politikusomat idézve: "Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon!"
"Fúj, halloween, az nem MAGYAR ünnep!" "Idehaza vannak szánalmas selejtek, akik megünneplik a Halloweent, a Hálaadást mikor fogják???" /megjegyzem, a magyar ember majd akkor fog Hálaadást ünnepelni, mikor Viktátorunk eltakarodik végre a picsába... Vagy olyasvalaki jön utána, aki még nála is rosszabb?/
A kommenteket nem idéztem szó szerint, /mert lusta vagyok visszamenni a honlapra/ kicsit sarkítottam is a dolgon, de ez volt az értelmük.
Annyira utálom az ilyen korlátolt embereket! Miért fáj az nekik, ha valaki esetlegesen érdeklődik az amerikai kultúra iránt, alkalmasint még az ünnepeiket is számon tartja?
Sokszor hallom ezt: Valentin nap, Halloween stb, csak arra jók, hogy a virágboltosok és ajándéktárgyárusok jól megszedjék magukat. Szerintem meg sokkal inkább irigység és vaskalaposság esete forog fent az ilyen megjegyzésekkel kapcsolatban.
A jó magyar ember sír-rí, fogat csikorgat Mindenszentekkor, mert azt úgy illik. Legyünk búval baszottak, mert az úgy jó, és ha egy nemzet ezt másként csinálja, akkor az selejt. Hogy mernek vidámak lenni, jelmezbe öltözni, bulizni stb? Az a jó, ahogy MI csináljuk.
Nem tudom, valahogy nekünk az összes ünnepünk ilyen! A lányokat nyakon öntik egy vödör vízzel Húsvétkor, mintha valami olyan szokás is lett volna, hogy vesszővel megcsapkodták őket. A Mikulás hagyományosan mit hoz a gyerekeknek? Virgácsot... Kösz. Persze, van csoki is meg minden, de azért a virgács szinte minden kis piros csomagban befigyel, mert szokás. Nyilvánvaló utalásként arra, hogy a rossz gyerekeket azzal kell elnáspángolni.
/Nekem a Mikulással kapcsolatban amúgy is nyomasztó érzéseim vannak. Ennek egy könyv az oka! Valami ilyesmi volt a címe, hogy a Nagy krampusz könyv... Vagy hasonló. Hát ez arról szólt, hogy kis ördögök leléptek a pokolból, hogy világot lássanak, de aztán a végén a Mikulás elkapta őket. A lábukat beleforrasztotta valami talapzatba és rabláncra fűzte őket, hogy ezután a szolgái legyenek. Meg mintha fel is darabolta volna őket... És ezek a krampuszok gyerekek voltak... Csak valami elmebeteg írhatta ezt a könyvet. /
Valahogy a Karácsonyunk is annyira sivár! Mifelénk pl szinte nem is látni, ha Karácsony van, elvétve akad egy-két lámpafüzér a portákon. Bezzeg Amerikában! Ha Karácsony van, akkor ott aztán tényleg belecsapnak a lecsóba. Olykor / na jó, sokszor!/ át is esnek a ló túloldalára, már ami a házak díszítését illeti, de legalább csinálnak valamit.
Nálunk meg... Tudjátok, vannak ezek a hagyományos, műgyertyás lámpasorok, amiket az ablakokba kell kitenni dísz gyanánt. Általában hét égő van benne. Na, hát erre egyszer a helyi plébános dühösen megjegyezte: "Legközelebb Dávid csillagot is tegyenek ki!" Mástól hallottam, de biztos így volt. Á, én nem járok ilyen helyekre! Nem is tudom, talán már egy villám is agyonsújtana, ha belépnék egy templom kapuján. XD
Vagy a kezem odaégne a kilincshez. De engem nem érdekel, úgyis újjászületek, bebebe! Megint.
Visszatérve Pomi blogjához. Hát természetesen nem bírtam ki, hogy az ostorommal oda ne csördítsek egyet a kommentelők közé. Mindig ezt csinálom. Nehogy már azt higgyék, mindenki úgy gondolkodik, ahogy ők. Van egy olyan érzésem, hogy Pomi nem köszönné meg ezt nekem, még akkor sem, ha tudná, hogy én voltam. /Na, akkor aztán végképp nem köszönné meg!!!/ Szóval lehetséges, hogy elindítottam egy kis flame áradatot arrafelé. De amit ott írtam, továbbra is fenntartom: A mesemondás szakirány egyik sarkaltos pontja, sőt, célja, más kultúrák megismerése, megismertetése az emberekkel. Különféle népek ünnepeit összehasonlítgatni teljesen felesleges, egyiket elítélni a másikkal szemben pedig egyenesen ostobaság. Le kéne már szoknunk arról, hogy rögtön beleköpünk a levesbe, ha olyasmit látunk meg benne, amit nem ismerünk. Le kéne szoknunk erről a fene nagy magyarkodásról, mert egyáltalán nem biztos, hogy mi csináljuk jól. Sőt, ahogy jelenleg állunk, egész biztos, hogy nem csináljuk jól. Kedvenc politikusomat idézve: "Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése